A hőforrások a hegesztéssel létrehozott kötésekhez alkalmazott energiaforrások közül a leglényegesebbek. A hegesztés technológia szempontjából fontos, hogy ezek a hőforrások nagy energiasűrűségűek legyenek, emellett pedig teljesítményük jól irányítható legyen.

A hegesztési eljárásokhoz különféle hőforrásokat alkalmazunk. A gázhegesztés, illetve az aluminotermikus hegesztés során exoterm kémiai reakció adja a szükséges hőenergiát. Az így fejlődő hő ömleszti meg a hozaganyagot és a munkadarabot. A mechanikai energia felhasználását hasznosító hegesztési eljárások során a hőforrás mechanikai energiából (sajtolás, súrlódás, stb.) ered. Az ellenállási hegesztési eljárás alkalmazásakor pedig a munkadarabok és az elektródák ellenállását használjuk hő termelésére a találkozási felületüknél.

A villamosív és plazmaív hegesztési eljárások hőforrását a villamos ív nyújtja. A villamos ív egy stabil, önfenntartó villamos kisülés, mely folyékony vagy szilárd halmazállapotú elektródák között, a gázközegben jön létre. Az ömlesztő hegesztési eljáráshoz alkalmazott villamos ívet elektronok emissziója alkotja meg, melyet aztán a gázközegben mozgó töltések tartanak fenn. A villamos ív töltéshordozói az elektronok emissziójával, valamint az atomok ionizációjával létesíthetők.

A sugárenergia által végzett ömlesztő hegesztéskor nagy teljesítményű elektronsugár vagy lézersugár képezi a hőforrást. A hővezetéses lézersugaras hegesztés során a fókuszált lézerfény kölcsönhatásba lép a munkadarab anyagával. A lézersugár a munkadarab felszínét nagy gyorsasággal felmelegíti, majd ezt követően megolvasztja. A további hő hatására a megolvasztott anyag a lézersugár bemeneti pontjánál elpárolog, valamint plazma állapotba kerül. A mélybeolvadású lézerhegesztésnél a lézer, illetve az anyag kölcsönhatásának helyén egy ún. plazmacsatorna alakul ki, melyet olvadt anyag vesz körül. Ez a plazmacsatorna teszi lehetővé, hogy a lézersugár energiája a munkadarab alsóbb részeit is elérje, hogy mélyvarratot lehessen készíteni.