Nagyon sokféle hegesztési eljárással dolgozunk napjainkban, melyeket többnyire fémek közötti oldhatatlan kötések készítésére alkalmazunk. A fémek eltérő tulajdonságaiból adódóan különféle hegesztési eljárások kifejlesztésére volt szükség.

A hegesztés hosszú, több száz éves múltra tekint vissza, már egészen a bronzkortól kezdődően számos irodalmi műben, feljegyzésben megjelent. Többek között a fegyvereket, kardokat is a kovácsolás technológiájával történő hegesztéssel készítették. A kovácshegesztést tekintjük a hegesztés egyik legősibb eljárásának, melyet lágyacélok kötésére alkalmaznak. Összetett kovácsdarabokat kizárólag úgy tudnak létrehozni, ha különálló részeit először külön munkálják meg, és majd csak ezt követően egyesítik őket a kovácshegesztés technológiájával. Ezen eljárás során a hegesztési hőmérsékletre melegített elemeket egymásra helyezik, majd a kötést külső erőhatással alakítják ki. Az acél összetételétől függően körülbelül 1350 fokra történő hevítésre van szükség. Ez esetben jó minőségű kötést tiszta, oxidmentes felületekkel lehet létrehozni. Ennek érdekében hegesztőporokat alkalmaznak, mint például bóraxot vagy hamuzsírt, melyek revével megolvasztva hígfolyós salakot alkotnak, megvédve a munkadarab felületét az oxidációtól.

Az igazi áttörés a 19. században érkezett el, a villamosság feltalálásakor. Az évszázad végén fejlesztették ki a legelső elektromos, szénszálas ívhegesztési eljárást. Ezt például hajótestek gyártásánál hasznosították. A 20. század elején a hegesztett anyagok porozitásának növekedése miatt elkezdték alkalmazni az argont, a hidrogént, illetve a héliumot a hegesztési eljárások során. Kifejlesztették a különféle védőgázas ívhegesztési technológiákat. Ezt követően a plazma halmazállapottal történő kísérletezések zajlottak, majd megjelent az elektronsugaras és a lézeres hegesztési eljárás.

Hegesztéskor tehát hő, nyomás vagy mindkettő alkalmazásával egyesítünk különálló szerkezeti elemeket úgy, hogy közöttük oldhatatlan, anyaguk adottságainak megfelelő fémes kapcsolatot alakítsunk ki. A hegesztés célja szerint megkülönböztetünk kötő és felrakó hegesztést. Kötőhegesztéssel értelemszerűen kettő vagy több munkadarabot egyesítünk. A felrakó hegesztés gyakorlatilag anyagfelhordást jelent, amikor a munkadarabon valamilyen felületet hozunk létre a további megmunkálás vagy felújítás érdekében.